every fun comes to an end...

Vege a szezonnak.

Felteszem sokatoknak feltunt, hogy az elmult idoszakban szinte minden bejegyzes a kosarrol szolt, vagy legalabbis emlites volt rola. Neha kicsit kellemetlenul ereztem magam, hogy keptelen vagyok masrol beszelni, de ha jobban belegondoltok ez teljesen ertheto reakcio volt.

• heti hatszor (igazabol 7*, csak vasarnaponkent edzesen kivul) 2 orat toltottem a tornacsarnokban kosarra dobalgatva, tamado es vedekezo taktikakat tanulva, ossze-vissza idetlenkedve a csapattal (koztudott, hogy a varsity bball lanyok a legaranyosabbak es legnagyobb okrok az egesz campuson :D - es en meg a 3 legenyhebb koze tartoztam)
• a fennmarado szabadidomben (ez vagy edzes elott volt - akkor alt. aludtam; vagy edzes utan) a barataimmal voltam, akik nem mellesleg a boys varsity kosarcsapat tagjai. mit csinaltunk? a.) elmentunk a helyi pizzazoba kajalni, kibeszeltuk az edzoket, es az eppen aktualis meccseket (ja es mivel pasasok neha a hulye csajdumaikat is vegig kellett ulnom...nocomment); b.) pingpongoztunk vagy biliardoztunk (egyetlen bball mentes tevekenyseg); c.) college kosarat neztunk a TV-ben...

Roviden: intravenasan kaptam a sportot 3 honapig. Idom sem volt arra, hogy mason jarjon az agyam. De elveztem. Viszont ha oszinte akarok lenni magamhoz ez most pont eleg volt. Es ezzel mindenki igy van. Ilyen tempo mellett egyszeruen keptelenseg 3 honapnal tovabb uzni egy sportot az evben.
Lattatok volna mit muveltunk ma (uccso meccs napja). Akarmikor osszefutottam egy csapattarsammal orak kozott a campuson ezerrel pacsiztunk, h "Yessss, last day" "OMG, last day" "Last game and we r done" :D

Most pedig nagyon furcsan erzem magam. Marmint meg nem annyira, majd hetfon. Amikor mennek, de nincs edzes...

El sem tudom mondani, hogy mennyi rennnngeteg dolgot tanultam a szezon soran. 8 ev alatt nem fejlodtem ennyit kosarbol otthon. Es komolyan megszerettem a sportot. Nagyonnagyon. Es hianyozni fog.nagyon.